Forgószínpad

Gondolatkörökben visszatérő alakok, mesék, csendek, hangok, anyagok, miegymások

Reggel sok eső, én persze mérgelődtem, de G. valamiért örült neki, pedig nem is szereti az esőt. Viszont visszamenni jó volt, már vissza ide is, és bent elmaradt órák és a fél Csh, jó ötletek, szép majdnem-felnőtt arcok. És a Kálvin és a Prága is megvan még, úgy, mint két éve folyamatosan azt hiszem. (bocsánat, igaz, a kálvinon metró épül, a prágában meg félórát kell várni a számlára, de most ne legyünk  ilyen kicsinyesek) És sok terv, és még több feladat; estére tényleg fáradt Olga esik be késve a próbára, ami ma inkább csak első felvonás és dobozos almalé. Több időt szeretnék, mindenre. öt perc van még a napból és holnaptól ezerrel előre igen ezt kell most csak ezt lehet szeretnék mindenkit külön üdvözölni és búcsúzkodni is szép komótosan de már itt is van ami az előbb még csak holnap volt és messze itt van hát köszönjünk neki és menjünk vele gyertek ti is nem állunk meg jövőilyenkorig csak néha ilyen estéken amikor vihar van és várakozunk és félhetünk is egy kicsit akkor megünnepeljük majd hogy idáig sikerült Hiányoznak nekem ők. A blogjaikat olvasgatom félórája, jó tudni, egy kicsit, ami velük van. Fájós torokkal énekelek, nemtehetekróla, itt minden csodás-vakító-csábító-csillogó. Csak a kis helyeket keresem, mert nincsenek sehol, még a parkolóhely is akkora, hogy azt hittem, kettőnek van. SF-ban miért akarnak a tengerről is látszani a házak? És a boltokban és a könyvtárban elveszünk. nem baj. de miért.
Pénteken visszamentem a Toldyba - az elhagyott várba, ami kora tavasszal színházzá alakul. Sok rég látott arc, és az a furcsa érzés, hogy el sem telt ez az egy év, tavaly tavasz van még mindig, vagy tavalyelőtt talán. Az életnek az a szelete ugrik hirtelen elő, amit már dobozba zártam, de mindig szem előtt volt, ígyhát gondosan eldugtam a legfelső polcra. És itt van mégis, ugyanazok, beszélnek-hallgatnak-nevetnek, és Levendulám is ott énekel-mobilozik-unja a próbát-sutyorog-mosolyog; pont ahogy én hat évig, és megint teljesen másképp, ő most a saját kis szeletkéjét vágja. Meghát azért mégiscsak vannak, akik csak méregetnek, mit keres ez a próbán, ki ez egyáltalán; a legkisebbek, igaz, honnan is ismerhetnének ők...? Egy végig ott ül a szomszéd teremben, míg én megnézem, hogy haladnak a darabbal (még sok munka lesz vele), az ő közelsége rángat vissza a mostanba. Idén jó helyen leszek az időtlen Teátrum nézőterén (is).

A múzeumlépcsőn két öngyújtógyújtás között hirtelen napsütötte dombokon akartam rohangászni és kiabálni, és nyarat, olyan világos estéket, amikből még sok van, és bort és okos beszélgetéseket és szerencse, hogy a roham nem tartott tovább, különben ki tudja mi mindent akartam volna még. A néni (talán merhetjük Zsiminek nevezni), akinek gyönyörű hangja van, olyan jól megmondta, hogy valami nagyon finomat kell találni ahhoz, hogy helyettesíteni tudjunk egy szál cigit. Egy ilyen kis tavasz-cukorkát szeretnék, amit mindig gyorsan be lehetne venni, ha éppen ilyenfajta rohama támad az embernek. Holnap strandolni megyek, mihelyst szabadulok Flórián (úr?) markából. Does this constant sunshine help 'the man that in his study sits'?

Najó. puff neki. tessék. nesze nekem. nem, mégsem felejtettem el a blogom. Tényleg ilyen homályos a kép, vagy csak én nézem túl közelről? nembaj, "never, never, never, never, never give up", és most már megyek aludni, ez amúgy is csak életjelszerű akart lenni. Csak hogy magamnak is visszajelezzek egyszerű létemről, együgyűen, ahogy Apa kifejezte. jóccakát, Dear Ladies and Gentlemen.

Nos igen, Lizzy itt van, holnap dráma érettségi, nemtudunk semmit, csak azt, hogy semmit sem tudunk... Tegnap 7 órát szenvedtünk a steppel, mert nem volt jó, amit Chloé kitalált. Ezért ölni tudnék, de ez egy nyilvános blog, ugye, úgyhogy most eltekintek határtalan indulataim kifejezésétől. Yes, Dear Chloé, you do have to wait in line right now, but your time will come, of that I can assure you. Just in case you're reading this. Mester(i) messze van még mindig. Elkezdünk tanulni akkor.

Az előzőhöz még annyit, hogy igen, most már végérvényesen eldöntöttem, hogy ezentúl másfél órákban fogom számolni az időt. Nagyon hasznos időegység (pont ennyit tudok egyhuzamban tanulni...), és csak 16 van belőle egy nap. Najó, legyen inkább 92perc egy egység, az még jobb lenne talán. Bár akkor már érdekesebb szám a fele...

Tipikus álmos-munkamániás-Dire-Straits-hallgatós-nikotinmentes-kávézós hangulat van ma reggel. A tegnap legboldogabb másfél órája az ügyintézés jegyében telt az Astoria és a Ferenc körút között. Olyan szép lenne úgy felnőni, hogy mindig ilyen jók a rohangálós napok (is). Szeretnék egyszer megmenteni egy antikváriumot hatalmas viharban a beáramló víztől egy vödör és 3 másik ember segítségével. Szóljatok, ha láttok ilyen veszélyes helyzetet. 

Hát, csináltam blogot.:) Most pillanatnyilag töritöritöri, meg színház volt tegnap, Koccanás a Katonában, szép, jó, a "Mesterrel" (ha már ez a blogneve...vagy hát itt így hívja mindenki...mondjuk.) Ma reggel Chloé és Lizzy Drágák és step, az a dráma érettségire kell, de jó lesz nagyon, ha összejön. Soksok okossság, gazdaságpolitika, amit utálok, such is. Látni a végét, csak most inkább írnék, persze idő... viszont egész gyorsan megy mostanában az elmúlt 3hónaphoz képest legalábbis ez az egy hét... hát jobb most, na. Nem tudom hova felrakni a kázsutcatáblát, pedig nagyon szép, mindenki megcsodálta, aki volt nálunk partyzni szerdán. Kéne még csinálni ilyet majd.